Amikor meghalljuk az időjárás jelentésben, hogy napokig kánikula lesz, mindenkinek felcsillan a szeme, s egyből arra gondolunk, hogy ez pont a legjobb alkalom, hogy élvezzük a strandolást. Azt szoktam mondani, hogy „ezt az időt csak vízben lehet kibírni”. Szerencsére ebben a családom is osztozik.
Ezért, amikor a legutóbb kánikulai napokat jósolt a meteorológia, reggeli után felkerekedtünk kedvenc vízparti helyünkre. Én úgy gondoltam, azzal, hogy előszedtem a gyerekeknek a napvédő félsátrat, a polifomokat, és kész voltam, hogy mindezeket lecipeljem a kocsiba, kész is vagyunk, és indulhatunk. Ekkor szólt a feleségem, hogy várjak még, mert a szendvicsek, a többféle innivaló nekünk és a gyerekeknek, a naptej (50-es a gyerekeknek, 30-as nekem), a gyerekeknek a sapkák még kellenek. Én kicsit türelmetlenkedtem már, mire elkészült, de aztán indulhattunk.
Forrás: foter.com
A strandra érve jött az újabb adag a feleségem gondoskodásából: „Kend be magad naptejjel!” – ezt naponta többször elmondta, igaz ugyan, hogy így nem lettem estére piros, de hát ennyiszer… Közben a gyerekeket is bekente. Következő mondat: „Ittál már?” Mindez napjában többször az egész családnak. Én alig vártam már, hogy mindenki kész legyen, és mehessünk a vízbe, ekkor jött még egy mondat: „A kicsire add fel a sapkát!”
Forrás: www.foter.com
Végre a hűsítő vízben lehettünk, és pancsolhattunk kedvünkre, senki nem szólt, hiszen a három gyerekkel ugyanúgy játszhattam, mintha én is gyerek lettem volna.
Ha tetszett a cikk, kövess a Facebook oldalunkon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: