Egy estén vacsora után készülődtünk a lefekvéshez. A szokásos műsor fogmosás, majd esti mese olvasása. Mindhárom gyermekem megkereste az ágyacskáját. Megkérdeztem, ma kinek a meséjét olvassam? Gyorsan végiggondolták gyermekeim, és közölték, hogy a legkisebb választ. Fel is tettem, hát a kérdést legkisebb lányomnak?
Levettem egy számomra régen olvasott részt. Leültem, de a kisasszony közölte velem, hogy ő bizony nem erre gondolt.
Középső kislányom gyorsan édesapja segítségére sietett, és közölte, hogy az az erősen piros színű. Na ezek után levettem a polcról, majd kinyitottam a könyvet, és elkezdtem olvasni.
Természetesen ez se volt jó.
Elkezdtem a mesét olvasni, s néhány sorát már tényleg kívülről tudták a lányok.
Ha tetszett a cikk, kövess a Facebook oldalunkon!